2015.április

Hát igen, kitartás az kell, ha valaki a messzi északon szeretne szerencsét próbálni!

A párom 2014 őszén hazajött, mivel a kisvonat vezetése után, és egy kéthetes építőipari munka lehetősége után, amit egy régebb óta kint élő kedves ismerős beajánlása révén kapott, nem volt értelme kint maradni.

A hitünk megmaradt, de ez most kevésnek bizonyult, s ezt józan ésszel be kellett látni.

Itthon nekiállt nagy lelkesedéssel a targoncavezetői tanfolyamnak, hiszen sok olyan hirdetést látott kint, ahol raktári munkára kerestek embereket, s oda ez a végzettség szinte alap követelmény.

Ezzel párhuzamosan interneten, skypon keresztül, heti 3x2 órában tanárral folytatta a nyelvtanulást.

Sajnos a decemberi alkalmi munka sem jött össze, így maradt a várakozás a tavaszra, amikor ott kint is újra indul az élet. Persze közben napi szinten küldte a jelentkezéseket különböző álláshirdetésekre, de semmi biztató válasz nem érkezett egyikre sem.

Januártól, egy kedves ismerősével nekiálltak tervezgetni, hogy közösen, autóval vágnak neki újra a nagy kalandnak. Elkészült az utánfutó magasítása, s szép apránként gyűltek azok a szerszámok és eszközök, amiket ki akartak vinni magukkal, hiszen a terv most az volt, hogy a fix vonatvezetés mellett belevetik magukat a kismunkákba.

Mint írtam már korábban erről, a Finn.no oldalon a småjobb  -on folyamatosan tesznek fel elvégzendő feladatokat.

Erre nem csak egy ember jelentkezhet, de aki a leghamarabb fizeti ki az aktuális díjat, az kapja meg elsőként a telefonszámot, s annak így nagyobb előnye lesz megszerezni a munkát. Miután a munkát elvégezték, az aki feladta a hirdetést, véleményt ír a hirdetési oldalra, s ha ez pozitív, akkor minden egyes elvégzett munkával több lesz az új ügyfelekben a bizalom a jelentkező iránt.

Kint is van arra lehetőség, hogy un. alkalmi munkavállalóként bejelentkezhessen valaki az adóhivatalba, erről majd később írok részletesebben.

Szóval elérkezett a várva várt " keserédes" indulás napja. Öröm, hogy újra nekifuthatnak a munkának, de az elválás sosem könnyű!

Mivel az autó nagyon meg lett pakolva, plusz utánfutó, box, .... csak lassan tudtak haladni. Dániánál mentek át komppal, majd onnan Svédországba a hídon keresztül. Közel 20 órát utaztak, míg megérkeztek egy kedves rokonhoz, aki már több mint 8 éve él és dolgozik kint Svédországban, nem messze Malmötől. Ott töltöttek még egy napot, majd tovább indultak a végső cél, Norvégia felé.

A kedves rokon jó tanácsait meghallgatva, lelkes turistának igyekeztek magukat álcázni a határnál, s így a biciklik kikerültek a külső tartóra, s csak a lezárt box és utánfutó látszódott.

Szerencséjük volt, mert nem szedték őket a határnál ízekre! Nem mindenki járt ilyen jól, hiszen éppen kipakoltattak egy lengyel társaságot.

A szerencse újra melléjük szegődött, mert nem messze a leendő nyári kisvonat vezetésének a városától, egy ismerős felajánlotta, hogy a következő 3 hónapban egy minden igényt teljesen kielégítő albérletbe mehetnek igen kedvező áron, s mivel kertes ház, egy garázsba minden kivitt felszerelést be is pakolhatnak.

Hiába az ismeretség, és a korábban tett jó benyomás, mindenhol nagyon fontos!

Már másnap reggel nekiállt a párom, hogy a hirdetéseket böngéssze, s lám.... aki keres, az talál, tegnap egy IKEA-s bútort kellett összerakni, ma pedig éppen gyeptéglák felszedésére kerestek embert.

Hiszem, hogy ez a sok pozitívum, ami itt a kezdetekkor érte őket, csak folytatódni fog.

Én ma lefoglaltam május közepére 2 db repülőjegyet, mert a kisfiunkkal kimegyünk meglátogatni apát, hiszen a jelenlegi szállásukon még erre is van lehetőség!

Bízva a szebb jövőben, várjuk a folytatást!